Amikor azt hittem, a vége könnyebb lesz

Sokáig azt gondoltam, hogy a könyv közepe lesz a legnehezebb rész

Addig még minden kérdés nyitott volt.
Nem tudtam pontosan, merre halad a történet, hogyan állnak össze a karakterek, és hogy végül milyen irányt vesz az egész világ.

Azt hittem, ha ezen túljutok, utána minden egyszerűbb lesz.

És részben igazam is lett.

A könyv közepe után a legtöbb kérdésre választ kaptam.
A történet elkezdte „írni önmagát”.
Ma már inkább az az érzésem, hogy nem én találom ki, hanem én követem.

És mégis…

A vége nem lett könnyebb.

A valóság: a vége lassabb lett, nem gyorsabb

Őszintén szólva azt gondoltam, hogy az utolsó 5–6 jelenet már gyorsan meglesz.

Ehhez képest az történt, hogy az utóbbi két jelenet
lassabban készült el, mint az azt megelőző hat.

A történet vége nem azért nehéz, mert sok van hátra,
hanem mert mindennek a helyére kell kerülnie.

És én nem akarom elkapkodni.

Az elmúlt hónapok, amikor nem a könyv haladt

Volt egy időszak az életemben, az elmúlt pár hónapban,
amikor azt hittem, majd sokkal gyorsabban haladok.

Több időm volt.
Nem dolgoztam.

Logikusan ez azt jelentette volna, hogy a könyv szárnyalni fog.

Nem így lett.

Lelkileg egy nehéz időszakon mentem keresztül.
Olyan volt, mintha újra meg kellene találnom, ki vagyok,
miben tudok helyt állni, és hol van a helyem.

Ez sokkal több energiát vitt el, mint gondoltam.

Közben viszont:

– rengeteg időt töltöttem a gyerekeimmel
– sokat dolgoztam a weboldalon
– építettem a világot más formában

Szóval nem álltam meg.

Csak nem ott haladtam, ahol eredetileg terveztem.

Azt talán kevesen tudják, hogy ezt a könyvet nem csak írom.

Én szerkesztem is.

Nem azért, mert mindent egyedül akarok csinálni,
hanem mert a képek és a szöveg együtt születnek.

És emiatt nagyon fontos számomra, hogy egy kép hol van, milyen ritmusban jelenik meg és
mit érez az olvasó abban a pillanatban.

Ez nem csak vizuális kérdés.

Ez dramaturgia.

Természetesen a könyv át lesz nézve szerkesztő által is,
és együtt finomítjuk majd,
de az alap szerkezetet végig én építem.

A terv és a valóság

A fejemben van egy terv.

Szeretném a könyvet nyár végére befejezni.
Június vége – július eleje lenne az ideális.

Utána:

– szerkesztés
– véglegesítés
– nyomdai előkészítés

És ha minden jól alakul,
ősszel már kézben tartható lesz.

Szeptember–október környékén.

Ha nem?

Akkor nem.

Nem vagyok hajlandó elkapkodni csak azért,
hogy egy dátumot tartsak.

Ez a könyv túl fontos nekem ehhez.

Előrendelés és megjelenés

A könyv a Studio Mirrow alatt fog megjelenni.

Az előrendelési időszak valószínűleg
augusztus–szeptember környékére esik majd,
de ez még attól függ, hogy a véglegesítés mikor történik meg.

Amint biztosat tudok,
szólni fogok.

Hol tartok most

Haladok.

Nem gyorsan.
Nem mindig úgy, ahogy elterveztem.

De haladok.
A történet nem állt meg.
És én sem.

Azt hittem, a könyv vége lesz a legegyszerűbb rész.
Most már tudom, hogy nem az.

Itt már nem csak arról van szó, hogy elmesélek egy történetet.
Hanem arról, hogy befejezem.
És ez egészen más.

Köszönöm, hogy itt vagytok velem ezen az úton.

Tetszik ez a bejegyzés? Oszd meg Facebookon!

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kapcsolódó bejegyzések

YouTube
YouTube
Instagram
error: Védett tartalom.