Vannak helyek, amelyek annyira régóta részei az életünknek, hogy már nem is kérdezünk rájuk.
Pipó falujának határában áll egy jéghegy. A falu lakói generációk óta mellette élnek.
Látják reggel, amikor a nap első fénye megcsillan rajta. Látják este, amikor a kunyhók fényei lassan kihunynak. És látják éjszaka is, amikor lilás derengés ébred a jég mélyén.
A legtöbben megszokták.
A gyerekek számára csak a táj része volt. A felnőtteknek irányjel. A véneknek talán valami több.
Pipó számára pedig sokáig csak a falu határát jelentette.
Aztán egy napon rá kellett jönnie, hogy néha éppen azok a dolgok rejtik a legnagyobb titkokat, amelyek mellett egész életünkben elmegyünk.
Tetszik ez a bejegyzés? Oszd meg Facebookon!
