Az elmúlt hét elég intenzív volt. A grafikai munka sok időt vitt el, de közben a fejezetekkel is sikerült haladnom.
Egyre tisztábban látom a történet teljes ívét, és azt is, pontosan hová tartanak a szereplők. Ez sokat segít abban, hogy magabiztosabban menjek tovább.
A rajzoknál még rengeteg munka van, de már kezdenek egységben mozogni.
Rengeteg minden történik a háttérben, de igyekszem nem elsietni semmit. Minden fejezet annyit kap, amennyit megérdemel.
A héten visszatérek a szövegre, mert fontos, hogy a történet ritmusa is haladjon tovább. Lassan közeledik az idő, amikor már nem csak magamnak készítem ezt, hanem mások kezébe is kerül majd. Ez furcsa, de jó érzés.
Ahogy közeledik majd a tavasz, el kell kezdeni a kiadói előkészítést.
A környezetem közben lassan stúdióvá alakult. A rajzok már tapétaként lógnak a falon, hogy egyszerre lássam, hogyan illeszkednek egymáshoz és a világhoz.
A színhű monitor már úton van, és épp keresem, hova tegyek egy írótáblát, mert a kiadásig pontosan követnem kell majd az ütemtervet és a még hátralévő fejezeteket.
Mit viszek magammal ebből a hétből?
A felismerést, hogy lassan tényleg könyv lesz ebből, nem csak egy projekt.
És azt, hogy minden egyes nap közelebb visz egy olyan alkotáshoz, amit egyszer mások is a kezükbe vehetnek.
És még valamit: ezt a világot én már most többnek látom, mint egy könyv.
Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az úton. Lépésről lépésre, ahogy Zagrados lassan életre kel.
