Azért írok gyerekeknek, mert szerintem a legfontosabb dolgok gyerekkorban dőlnek el.
Ott alakul ki az önbizalom.
Ott tanuljuk meg, hogy merünk-e hinni magunkban.
Ott dől el, hogy a hibát szégyennek látjuk, vagy lehetőségnek.
Egy gyerekkönyv nem kisebb műfaj.
Sokszor nagyobb felelősség.
Ami gyerekkorban megérint, az később is velünk marad.
Én ezért szeretnék ilyen történeteket írni.
Egy hang, amit a szél hoz. Egy kiáltás a jég mögül: „Pipó!” Vannak hangok, amelyek nem szavakból születnek, hanem abból, amit hátrahagyunk magunk mögött. Ez a dal annak szól, aki
Sziasztok! Ma reggel, félálomban olvastam Bíró Szabolcs író néhány nappal ezelőtti posztját az AI-ról. Fontos az elején leszögeznem: nem vitát szeretnék nyitni, és nem az ő véleményére reagálok. Mélyen tisztelem
Ez a tárgy, amin a héten dolgoztam, nemcsak védelmet szolgál. Nemcsak a hőst óvja, aki majd viseli, hanem egy egész történetet hord magában. Még nem árulom el, kihez tartozik, de
