Az elmúlt hetekben szinte minden szabad percemet ugyanazzal töltöttem. Újra és újra végignéztem az előolvasói anyagot, javítottam a rajzokat, finomítottam az oldalakat, átnéztem a szöveget. És amikor azt hittem, hogy végre készen vagyok, mindig találtam még valamit.
Az előolvasói példányok véglegesítése jóval több munkát jelentett, mint amire eredetileg számítottam.
Talán egyszerűen fejlődött a szemem. Ma már olyan részleteket is észreveszek, amelyek mellett néhány hónappal ezelőtt gond nélkül elmentem volna. És ha már ennyien bizalmat szavaztatok ennek a történetnek, szeretném a lehető legjobb munkát átadni nektek.
És igen: késésben vagyok vele.
De már tényleg az utolsó métereken járok.
Néhány napon belül szeretném lezárni az anyagot, utána pedig kezdődhet a nyomtatás, a csomagolás és a postázás. Mind a 18 család, amely jelentkezett az előolvasásra, nyomtatott formában fogja megkapni az előolvasói példányt. A következő napokban e-mailben is jelentkezem náluk a részletekkel.
Ezt egyébként még mindig egészen hihetetlen leírni.
Tizennyolc család.
Amikor elkezdtem ezt az egészet, nem volt előttem közönség. Nem volt kiadó, kész könyv vagy pontos terv arról, hogy egyszer hány emberhez juthat majd el. Volt a fejemben egy történet, néhány karakter és egy világ, amit egyszerűen szerettem volna megmutatni másoknak is.
Most pedig tizennyolc család vár arra, hogy elolvashassa.
Ezért elképesztően hálás vagyok.
Hamarosan a Monostorpályi Könyvtárban is elérhető lesz nyolc előolvasói példány, így a könyv egy részét még a hivatalos megjelenés előtt helyben is kézbe lehet majd venni és el lehet olvasni.
Külön szeretném megköszönni Vágó Böbe könyvtárosnak, a Monostorpályi MOST Közhasznú Egyesület vezetőjének, hogy lehetőséget adott erre.
Számomra ennek külön jelentősége van.
Egy könyv nagyon sokáig csak a számítógépeden, a jegyzeteid között és a fejedben létezik. Újraírod, átrajzolod, törölsz belőle, hozzáadsz valamit, néha pedig órákig nézel egyetlen oldalt, amit rajtad kívül talán még senki sem látott.
Aztán egyszer csak valaki más is kinyitja.
Valaki más is először lép be Havaspartra.
Most már tényleg közel vagyunk ehhez.
Hamarosan elkészülnek az előolvasói példányok, és útnak indulnak tizennyolc családhoz. További nyolc példány pedig bekerül a Monostorpályi Könyvtárba.
Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan fogadjátok majd ezt a világot, és őszintén hálás vagyok mindenkinek, aki már most időt, figyelmet és bizalmat adott ennek a történetnek.
Remélem, hamarosan ti is megszeretitek majd Havaspartot és azokat a szereplőket, akik számomra már régóta ismerősek.
