Most következik számomra talán az egyik legmunkaigényesebb időszak.
A következő hónapokban elsősorban az illusztrációkon dolgozom, javítom és véglegesítem a szöveget, és lassan összeállítom a könyv végleges formáját.
Ez kívülről talán kevésbé látványos időszak. Nem fog minden héten új szereplő vagy új helyszín bemutatkozni.
Közben persze mindig van azért mit megosztani.
Például a mai napon is történt valami. Egy olyan kérdésre találtam választ Zagrados múltjával kapcsolatban, amely már egy ideje foglalkoztatott.
Sokszor tapasztalom, hogy ha megállunk pár napra, néha letisztulnak a dolgok, és összeállnak a válaszok olyan dolgokra, ahol eddig nem láttuk a kapcsolatot vagy nem értettük hogy is fog működni
Ezért érdemes néha pár nap szünetet tartani, hátrébb lépni, esetleg más tevékenységgel kikapcsolni.
De visszatérve a mai napra, van egy érzés, amit különösen szeretek az alkotásban.
Amikor kitalálok valami újat Zagrados világához, és egyszer csak rájövök, hogy ez tökéletesen illeszkedik mindenhez, amit korábban már megírtam.
Nemcsak egy újabb érdekes részlet, hanem megmagyaráz valamit a múltból, esetleg új értelmet ad egy már ismert eseménynek. És ilyenkor rendszerint csak annyi jut eszembe, hogy: Hú, te jó ég, ez mennyire menő!
Ez az egyik legizgalmasabb dolog a világépítésben. Hogy alkotóként ugyanolyan kíváncsisággal tudom felfedezni a saját világomat, és ugyanúgy tudok lelkesedni érte, mint az, aki először találkozik a történettel.
És bár magát a könyvet jelenleg már nem kell megírni, a hozzá kapcsolódó világ folyamatosan válaszokat kér tőlem, és a válaszok írják tovább a történetet.
