Ez a tárgy, amin a héten dolgoztam, nemcsak védelmet szolgál.
Nemcsak a hőst óvja, aki majd viseli, hanem egy egész történetet hord magában.
Még nem árulom el, kihez tartozik, de annyit elmondhatok: ahogy lassan formát kap, egy új fejezetet nyit ebben a világban.
Van egy hely, ahol a csend nem üresség, hanem emlék. Ahol a jégfalak nemcsak visszaverik, hanem megőrzik a múltat. Valami régi lassan felébred, és a fény újra megtalálja az utat.
A térképe már akkor ott volt a fejemben, amikor 16 éves voltam: a kontinensek, a hegygerincek, a kristály legendája, sőt még a hős útja is létezett, csak épp a hős
Velt Pipó egyik legjobb barátja. Ő az, aki mindig végiggondolja a dolgokat, mielőtt bármit lépnének. Csendesebb, komolyabb, és gyakran úgy tűnhet, mintha mindig a rosszat látná meg először. Valójában nem
